38. fejezet

Alexander nézőpontja

Késő délután volt, a nap már lenyugvóban volt, hosszú árnyékokat vetett a városra. Öt óra körül kopogás hallatszott az irodám ajtaján. „Gyere be!” – szólítottam, majd megfordultam, és láttam, hogy Oliver lép be, aki általában vidám arcán komoly, szinte rosszalló kifejezés ült ki.

– Szia, Oliver – üdvözöltem, és igyekeztem laza hangon beszélni.