112. fejezet
Viktória nézőpontja
Ott állt, lazán a falnak támaszkodva, mintha nem épp most drogozott volna be, és nem hozott volna akaratom ellenére erre az isten háta mögötti helyre. Sötét szemei megfejthetetlen kifejezést tükröztek, de nem érdekelt. A dühöm elfojtott minden habozást.
„Hol a fenében vagyok?” – csattantam fel, figyelmen kívül hagyva a gyomromban kaparászó hányingert.