132. fejezet
Viktória nézőpontja
Luca intenzíven bámult rám, átható tekintete aggodalommal és kimondatlan érzelmekkel teli. Magyarázatra várt, és láttam az aggodalom villanását a szemében. Vettem egy mély lélegzetet, összeszedtem magam, és elkezdtem elmesélni mindent a sebhelyről, a hangom remegett minden egyes fájdalmas emléktől, ami újra és újra felbukkant.
Ahogy befejeztem, elsöprő érzelmek hulláma zúdult rám, és éreztem, ahogy az arcom könnyekbe borulnak a tudtán kívül kicsorduló könnyektől. Gyorsan letöröltem őket, de hiába – a gát már átszakadt.