105. fejezet
Viktória nézőpontja
Sodródtam, elveszve egy mélységben, ahol az idő nem létezett. Az elmém azt kiáltotta, hogy ébredjek fel, mozduljak, harcoljak, de a testem nem engedelmeskedett. Mintha a saját bőrömbe zárva lennék, egy rémálomban bénulva, amelyből nem tudok szabadulni.
Aztán egy hang. Először halk. Egy halk zümmögés vibrál az agyamban lévő ködön keresztül. Lassan, darabonként kezdett visszaszivárogni belém a világ.