124. fejezet
Luca nézőpontja
Fogalmam sem volt, mi vonzott lefelé azon a folyosón. Talán az ösztöneim voltak. Talán az, ahogy láttam Victoriát menekülni a táncparkettről, arca sápadt és érzelmektől feszült. De bármi is volt az, követtem, és bárcsak ne tettem volna.
Mert semmi sem készíthetett volna fel arra a látványra, ahogy a falhoz szorítva fekszik, remeg, vörös szemekkel, könnyekkel az arcán.