108. fejezet

Viktória nézőpontja

Nem hiszem, hogy létezik egyetlen szó sem, amivel le tudnám írni azokat az érzelmeket, amik most bennem kavarognak. A fájdalom, a harag, a szívfájdalom – mind túl elsöprőnek, túl fojtogatónak tűnt. Az elmém egy csatatér volt, a szívem egy szétzúzott káosz, és bármennyire is próbáltam elnyomni a gondolataimat, azok újra és újra felszínre törtek, könyörtelenül gyötörve engem.

Amit két nappal ezelőtt láttam, még mindig kísértett, kegyetlen tréfaként lejátszódott a fejemben. Mintha az élet úgy döntött volna, hogy kigúnyol, hogy emlékeztessen a butaságomra, a hiszékenységemre. Hogyan lehettem ennyire vak? Hogyan lehettem ennyire naiv, hogy elhiggyem, Luca más?