103. fejezet

Viktória nézőpontja

Erősen markoltam a kormánykereket, a bütykeim kifehéredtek, ahogy száguldottam az úton. A szívem szabálytalanul vert, Luca képe, ahogy megcsókolja azt a nőt, úgy égett az elmémbe, mint egy soha ki nem törölhető sebhely. A kezem lüktetett a törött üvegtől, de a fizikai fájdalom semmi volt a bennem tomboló viharhoz képest.

Emily csendben ült az anyósülésen, aggódó tekintete néhány másodpercenként rám villant. Az autóban nehéz volt a kimondatlan szavaktól, de én nem voltam kész megszólalni. Ha most kinyitnám a számat, talán összetörnék.