90. fejezet

Viktória nézőpontja

Az út az irodába eseménytelen, bár az elmém egyáltalán nem nyugodt. A gondolataim kaotikus zűrzavarban vannak, számtalan forgatókönyv játssza újra és újra, amikor Luca elutasít, azt mondja, hogy vége, hogy többé semmi köze nem akar hozzám. Megpróbálom elhessegetni a tolakodó gondolatokat, de árnyékként tapadnak rám.

A város zümmög körülöttem, miközben az utcákon sétálok, közömbösen a belső zűrzavarom iránt. Felhőkarcolók magasodnak a fejem felett, üvegablakaik visszaverik a reggeli napfényt, de még a város vibráló energiája sem enyhíti a szorongásomat.