87. fejezet

Viktória nézőpontja

Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem vártam meg, hogy meghalljam. Sarkon fordultam, és fürgén bevonultam a szobámba, becsapva magam mögött az ajtót. A hang úgy visszhangzott a házban, mint egy végső ítélet. Remegő ujjakkal fordítottam a zárat, ami egy olyan akadályt teremtett közöttünk, amire kétségbeesetten szükségem volt.

Fülsiketítő csend uralkodott a szobában, a fülemet nyomta. Hátradőltem az ajtónak, a mellkasom zihált, miközben küzdöttem, hogy megfékezzem a bennem tomboló vihart. De nem sikerült. Egy forró, nehéz könnycsepp gördült le az arcomon. Dühösen letöröltem, de még több következett, elhomályosítva a látásomat.