133. fejezet

Viktória nézőpontja

Éreztem a napsugarak melegét, ahogy gyengéden simogatták csukott szemhéjamat, a lágy fény utat tört az átlátszó függönyökön keresztül. A kintről érkező szellő lágy susogása és a madarak halk csivitelése elérte a fülemet, jelezve egy új nap kezdetét. Kissé megmozdultam, valami meleget éreztem az arcomon, egy megnyugtató jelenlétet, amitől hevesebben ver a szívem.

Lassan kinyitottam a szemem, hagytam, hogy hozzászokjon a lágy reggeli fényhez. Tekintetem egy pillanatra a mennyezetre tévedt, mielőtt tudatosult volna bennem a környezetem. Ágyban feküdtem, egy puha paplannal a testemen. Kissé elfordítottam a fejem, és a kezeimet arra helyeztem, amiről azt hittem, hogy a párnáról van szó. De ahogy lenyomtam magam, gyorsan rájöttem, hogy nem is a párna az.