30. fejezet

Alexander nézőpontja

A kastély magasodott előttem, komor emlékeztetőként az előző éjszaka eseményeire. Leparkoltam az autót, és az impozáns bejárati ajtó felé indultam, lépteim visszhangoztak a csendben. Bent a ház üresnek tűnt, Victoria jelenléte nélkül. Nyugtalanság hulláma öntött el. Felrohantam az emeletre a szobájába, a szívem a mellkasomban vert. Kopogtam az ajtaján, a nevét kiáltottam, de nem jött válasz. A szorongás görcsbe rándult a gyomromban. Kinyitottam az ajtót, és beléptem.

A szoba hátborzongatóan csendes volt, a levegő kimondatlan feszültségtől sűrű. A látvány, ami fogadott, nyugtalanító volt. A gálán viselt ruhája a padlón hevert, mint egy gyűrött bársonykupac. A szakadt és szétszakadt alsóneműje hevert a közelben, a haragom és az erőszakosságom komor emlékeztetőiként. Az ágynemű gyűrött és foltos volt, egy sötét, bíborvörös folt csúfította el a makulátlan fehérséget. Meghűlt bennem a vér, ahogy a foltra néztem. Nem lehet... A gondolat visszhangzott az elmémben, a bűntudat és a hitetlenség zavaros keverékeként.