41. fejezet

Viktória nézőpontja

Alexander átfordított, mozdulatai durván, gondtalanul mozdultak. Súlya rám nehezedett, nehéz és fojtogató volt. Mélyen belém nyomta a hímtagját, a hirtelen behatolás éles, kellemetlen emlékeztető volt a tehetetlenségemre. A testem remegett alatta, fájdalom és tompa, sajgó beletörődés keverékével. Lehunytam a szemem, vártam, hogy elmúljon a pillanat, imádkoztam, hogy mielőbb vége legyen. Végül, egy örökkévalóságnak tűnő idő után elérte a tetőpontját, egy torokhangú nyögés hagyta el ajkát, ahogy kiengedte magát belőlem. Rám rogyott, súlya összeroppantott, légzése nehézkes és szakadozott.

– Ez nagyon jó volt – mondta önelégült elégedettséggel. Rám meredt, és elégedett mosoly terült szét az arcán. – Lenyűgözőnek tartom a teljesítményedet – folytatta csillogó szemekkel –, különösen az első napodon.