67. fejezet
Viktória nézőpontja
Az íróasztalom mögött gyökeret vert, karjaimat szorosan keresztbe fontam a mellkasomon, miközben Alexander Parker belépett az irodámba. Szokásos arroganciája úgy tapadt rá, mint egy második bőr, de ma valami más volt a tekintetében, kevésbé védekező, szinte könyörgő.
– Mi szél hozott ide, Parker? – kérdeztem, nyugodt hangon, annak ellenére, hogy a jelenléte mindig nyugtalanító érzést váltott ki belőlem. – Újabb vád vagy újabb fenyegetés?