54. fejezet

Valami furcsa oknál fogva nem löktem el magamtól, amikor ezt tette. Az érintése nem keltett bennem fenyegetést; ehelyett melegséget és földelő érzést éreztem – azt a fajta melegséget, ami egy hűvös éjszakán körülölel, és elfeledteti veled a bőröd csípős hidegét. Elállt a lélegzetem, de a testem mozdulatlan maradt, nem volt hajlandó hátralépni. Mégis, az elmém rám kiáltott, arra sürgetve, hogy tartsak távolságot közöttünk, ne dőljek be ugyanabba a játékba, amiről megígértem magamnak, hogy soha többé nem játszom.

Végigkövettem az arcán a tekintetemet, mindenféle megtévesztésre utaló jelet keresve, a begyakorolt báj mögött a manipuláció minden szikrája után kutatva. Luca állkapcsa megfeszült, ajkait szoros vonallá préselte, mintha visszafojtaná a kimondhatatlan szavakat. Tekintete lágy, mégis kérlelhetetlen volt, valami nyers – talán őszinteség – áradt belőle. A tekintete a legmélyemig megrázott.

Nem, Victoria. Ezek a férfiak mind egyformák. Még mindig nem bízhatsz benne. Mi van, ha csak kihasznál engem, és ez az egész csak egy látszat?