50. fejezet

Viktória nézőpontja

Kinyitottam az ajtót, és résnyire kinyitottam, de ekkor szembetaláltam magam azzal, akit ebben az órában a legkevésbé akartam látni – Alexanderrel. Ott állt, arcán alig elfojtott düh látszott. Meghívásra, vagy akár egy üdvözlésre sem várva félrelökött, vállával durván az enyémnek ütközve, majd bevonult a házba.

„Miért látogattad meg tegnap a szüleimet?” – kérdezte éles hangon, a kérdés mérgező felhőként lebegett a levegőben. A nappalim közepén állt, merev testtartással, ellenségességet sugározva.