49. fejezet

Viktória nézőpontja

Kinyitottam a szemem, egy vakító napsugár áthatolt a függönyökön, és közvetlenül az arcomra csapódott. Egy nanoszekundum kellett, hogy az agyam újrainduljon, és érzékelje a környezetemet. Ágyban voltam. Az ágyamban. Megkönnyebbülés öntött el, miközben végignéztem a falon lévő ismerős posztereken, az éjjeliszekrényemen összevissza halmozott könyveken. Otthon voltam.

Lüktető fejfájás ütött belém, mintha egy apró építőmunkás brigád bulit rendezne a koponyámban. Nyögtem, lassan feltápászkodtam, a testem tiltakozott a hirtelen mozdulat ellen. Ujjaimmal végigsimítottam kócos hajamon, próbáltam kisimítani, de hiábavaló erőfeszítés volt.