47. fejezet

Viktória nézőpontja

„Miért? Mi történt, Victoria? Mondott neked valamit?” – kérdezi Laura, közelebb lépve, a tekintete tele van aggodalommal. Homloka ráncba szalad, és meglepően erősen szorítja a kezem.

„Már majdnem két hónap telt el azóta, hogy Alexanderrel összeházasodtunk, de mindketten rájöttünk, hogy nem lehetünk boldogok együtt” – mondom, és a szavak furcsán üresnek érződnek még az én fülemnek is. Ez az igazság megtisztított változata, egy gondosan megírt mondat, amelyből hiányzik a fájdalom, a megaláztatás, az egésznek a puszta pazarlása.