45. fejezet

Viktória nézőpontja

Épp újra fel akartam hívni Alexandert, ujjaimat a billentyűzeten tartva, amikor az iroda ajtaja kitárult, és berontott. Arca dühtől eltorzult, állkapcsa megfeszült, szeme lángolt. Belépésének ereje megijesztett, a szívem a mellkasomban vert.

„Alexander? Mit keresel itt?” – kérdeztem zavart és némi aggodalmat érző hangon. Nem válaszolt. Megragadta a kezem, erősen, szinte fájdalmasan szorított, és elkezdett az ajtó felé húzni.