42. fejezet

Viktória nézőpontja

Elzártam a zuhanyt, a víz zubogása visszhangzott a csendes fürdőszobában. Kiléptem a fürdőszobaszőnyegre, a hűvös csempe éles ellentétben állt a zuhany melegével. Gyorsan megtörölköztem, mozdulataim gépiesek, közönyösek voltak, mintha csak végezném a gyakorlatokat, az agyam még mindig az elmúlt óra eseményeit játssza le. Pizsamába bújtam, a puha pamut enyhe vigaszt nyújtott a bőrömnek. Visszatérve a hálószobába, megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy üres. Alexander elment. A kimerültség hulláma öntött el. Nem volt energiám lemenni a földszintre és vacsorát készíteni. Bemásztam az ágyba, a paplant a fejemre húztam, a sötétség és a meleg vigaszát keresve. Épphogy elkezdtem elszenderülni, a hálószoba ajtaja nyikorogva kinyílt, a hang felriasztott. Tudtam, ki az. Nem is fáradtam azzal, hogy odanézzek.

– Kelj fel, Victoria! – hasította félbe Alexander hangja a csendet, hangneme nem tűrte a vitát. – Tudom, hogy nem alszol.