35. fejezet
Viktória nézőpontja
Remegő kézzel lassan kigomboltam a ruhámat, a finom anyag susogott a bőrömön. A ruhadarab súlya nehéznek érződött, a cipelt teher fizikai megnyilvánulásaként. Lecsúsztattam a ruhát a vállamról, és puha kupacként hagytam a földre hullani. Az anyag alatt csak az alsóneműm maradt, védtelennek és sebezhetőnek éreztem magam Alexander átható tekintete alatt.
Végigpásztázta a testemet, minden íven, minden tökéletlenségen elidőzött. Mosoly játszott az ajkán, amikor észrevette a nyakamon és a melleimen lévő elhalványult ciciket, korábbi brutalitásának nyomait. A látványuktól, annyira láthatóak, annyira szégyenletesek voltak, összeszorult a gyomrom.