309. fejezet
Viktória nézőpontja
A napok teltek, mint ahogy a vízcseppek hullanak az ablakon egy esős napon. Már egyáltalán nem érzékeltem az időt, mert úgy éreztem, mintha egyik pillanatról a másikra a lehető leglassabban haladnék.
Az, hogy hol ér véget az egyik nap, vagy hol kezdődik a következő, már nem igazán számított számomra.