296. fejezet
Viktória nézőpontja
Luca ezután nem sokat beszélt.
Egyszerűen átölelt, amíg a sírásom elhalkult, amíg a kezem remegése annyira lenyugodott, hogy képes voltam uralkodni magamon. Aztán, mintha rájött volna, hogy nem bírom továbbmenni, halkan felállt, és talpra segített, kezeivel úgy stabilizált, mintha törékeny lennék.