289. fejezet

Viktória nézőpontja

Egy percig mozdulatlanul álltam, a szavak a fejem és a nyelvem közé szorultak.

Aztán halkan és szándékosan felálltam. „Téveszmei vannak” – jegyeztem meg halkan, mégis meggyőződéssel. A tekintete egy pillanatra megváltozott, mégis ülve maradt, és úgy figyelt, mintha számított volna a habozásomra, mintha azt hinné, hogy egy részem még mindig elérhető, még mindig sebezhető az általa régen szeretett változat számára.