21. fejezet

Viktória nézőpontja

A vasárnap reggel lágy fénye átszűrődött a függönyökön, meleg, hívogató fénnyel festve a szobát. Ilay bekuckózott az ágy puha kényelmébe, élvezve a teljes ellazulás ritka érzését. Az előző nap eseményei – a feszült összetűzés apámmal, Alexander váratlan vigasza – távoli, nyugtalanító álomnak tűntek. A telefonom kitartóan rezegni kezdett az éjjeliszekrényen, megtörve a békés csendet. Nyögve nyúltam érte, és a fényes képernyőre hunyorogtam. Emily neve felvillant, egy energiaforrásként, amire még nem voltam teljesen felkészülve.

„Jó reggelt, Napsugár!” – hangja, a tiszta lelkesedés kitörése, szinte kitört a hangszóróból. Még ebben az istentelen órában is a természet ereje volt.