168. fejezet

Viktória nézőpontja

Azon az estén, miután Gabriel elaludt, és a házat betöltötte az éjszakai csend halk zümmögése, Alexanderrel együtt ülünk a kanapén. Kényelmes távolság választ el minket, mégis a levegő közöttünk feszültnek érződik, nehéznek a kimondatlan szavaktól. A tévé be van kapcsolva, de egyikünk sem figyel rá. Olyan érzés, mintha arra a beszélgetésre várnánk, amit Luca távozása óta kerülgettünk.

Sűrű és várakozásteljes csend telepszik közénk. Végül összeszedem a bátorságomat, hogy megszólaljak, megtörve a feszültséget, ami szellemként lebeg a szobában.