160. fejezet

Viktória nézőpontja

Luca megenyhült, felnézett rá, tekintete komolysággal követte a nevek felsorolását. Nem csak a hangokra figyelt, hanem érezte a lényegüket, a bennük rejlő lehetőségeket. Tekintete a kisfiunkra vándorolt, aki a karjaimban fürkészte a szívem; ujjai lassú, láthatatlan formákat kezdtek rajzolni a mellettem lévő ágyat borító ropogós fehér takaróra. Egy apró, önkéntelen mozdulat; a belső vihar jele.

– Mindkettő szép név, Victoria – mondta végül halkan, mégis határozottan.