157. fejezet

Luca nézőpontja

A baba megmozdult, apró ujjai ösztönösen Alexander hüvelykujja köré fonódtak. Olyan apró gesztus volt, olyan jelentéktelen a világ többi része számára, de Alexander számára ez volt a mindene. Ajkai szétnyíltak, remegő sóhajjal távozott, ahogy érzelem gyűlt össze a szemében. Magához ölelte a babát, ujjai végigsimítottak fia arcának lágy ívén, tisztelet és hitetlenkedés tükröződött az arcán.

– Sajnálom, Victoria – suttogta Alexander, hangja rekedt volt a megbánástól. – Mindenért. Tudom, hogy cserbenhagytalak, és nem várom el, hogy minden ugyanolyan legyen. De itt akarok lenni mellette, mindkettőtök mellett, ahogy csak tudok.