150. fejezet

Viktória nézőpontja

Megkönnyebbülten felsóhajtottam, értékelve a sürgetését. Még a bonyolult múltunk ellenére sem habozott, ha a gyermekünkről volt szó.

Hetekkel ezelőtt erre a pillanatra készülve felpakoltam a kórházi táskámat, és óvatosan elindultam a bejárati ajtó felé, majd megálltam, amikor egy újabb fájás hasított belém. Élesen beszívtam a levegőt, és az ajtófélfába kapaszkodtam. A fájások most már gyorsan jöttek, és minden alkalommal erősebbek lettek.