86. fejezet Találkozás a hárommancsú fenevaddal

Zsófia

A szívem kihagyott egy ütemet. A hang mintha mögülem jött volna, az utca szélét szegélyező bokrok közül. Susogás az aljnövényzetben, halk morgás. Legalábbis úgy hangzott, mint valami.

Vidám fütyülésem abbamaradt, komor, elfajuló dallammá halványult, majd a feledés homályába merült. Megtorpantam, és a fülemet hegyezve figyeltem, remélve és imádkozva, hogy tényleg semmi sincs, hogy csak a szél vagy a fülem tréfál meg.