112. fejezet: Szűk menekülés
Zsófia
Alexander nehéz léptei egyenletesen emelkedtek a lépcsőn. Minden egyes lépés úgy érződött, mint egy-egy szög a koporsónkban, az utolsó szög pedig a hálószoba ajtajának nyikorgása volt.
A testem a padlóhoz dermedt. Még lélegzetet venni vagy pislogni sem mertem, amikor megláttam a folyosóról beszűrődő fényt a most már nyitott ajtón. Láttam Alexander cipőit onnan, ahol az ajtóban állt.