65. fejezet
Viktória nézőpontja
Elállt a lélegzetem. Luca. Hát persze, hogy Luca volt az.
A bíborvörös rózsacsokor gyengéden pihent a karjaimban, a puha szirmok selyemként súrlódtak a bőrömön. Az édes, mámorító illat keveredett a kávé halvány illatával, ami az iroda levegőjében terjengett. A virágok között megbúvó üzenetre meredtem, a krémszínű papírra vésett vastag fekete tinta a figyelmemet követelte.