320. fejezet

Viktória nézőpontja

A hálószoba falai meleg, vajas árnyalatban ragyogtak a selyemfüggönyökön beszűrődő lágy napfénytől. A szoba mozdulatlannak érződött; másnak, mint a csendnek, megállás nélkül abban az időben, amit a lassú, álmos reggelek magukkal ragadnak.

Hallottam Gabriel gügyögését a folyosó végéből, azokat az édes kis hangokat, amiket akkor adott ki, amikor elég ébren volt ahhoz, hogy figyelmet kívánjon, de nem volt elég éber ahhoz, hogy erőteljesen kifejezze vágyát, mintha csendben emlékeztetne mindent földi jelenlétére.