304. fejezet

Viktória nézőpontja

Van egyfajta csend, ami a trauma után jön. Ez nem béke. Még csak nem is zsibbadás. Inkább olyan... mintha arra várnánk, hogy felébredjünk.

Napokat töltöttem abban a váróteremben, magamban. Lebegve. Működve. Úgy tettem, mintha szilárd lennék, miközben valójában a félelem súlya alatt fuldokoltam. Attól féltem, hogy Alexander visszatér. Attól féltem, hogy nincs hitelem. Mindig talált módot a győzelemre, mert az olyan férfiak, mint ő, tudták, hogyan kell átverni a rendszert, még akkor is, ha féltek tőle.