242. fejezet

Viktória nézőpontja

A liftajtók becsukódtak mögöttem, de még mindig úgy éreztem, mintha ott lenne, jelenléte a levegőben lebegett, nehéz és fojtogató, mint egy beszélgetés szelleme, amit nem akartam folytatni. Nem álltam meg gondolkodni. Gyorsan mozogtam, sarkam éles, céltudatos léptekkel csapódott a márványpadlóra. Minden kattanás kitartóan, harapósan visszhangozta a dühömet, nem akartam meghajolni.

Nem akartam szétesni.