220. fejezet

Viktória nézőpontja

Miközben Gabriel utolsó kis pulóvereit pakoltam a sporttáskájába, a késő délutáni nap lágy fénye besütött a szobába. Mosolyogtam, ahogy a frissen mosott ruha levendulaillata megcsapta az anyagot. Olyan jól érezte magát itt. Mindannyian. Hetek óta először éreztem úgy, hogy minden... stabil. Mintha a talaj a lábam alatt nem változna folyamatosan.

A vállam fölött Lucára és Gabrielre pillantottam kint. Mielőtt elhagytuk volna a tanyaházat, Luca a vállára ültette Gabrielt, miközben egy utolsó sétát tettek a kertben. Gabriel nevetésének tiszta és ragályos hangja betöltötte a levegőt.