111. fejezet

Viktória nézőpontja

A fejemben lüktető, könyörtelen ritmus továbbra is fennállt, minden gondolatot lomhának és távolinak érzett. A szemhéjam egy tonnát nyomott, miközben erőltettem rá magam, hogy kissé szétnyíljon. A szobában lévő halvány fény alig világította meg a környezetemet, de még ebben a dezorientált állapotomban is tudtam, hogy valami nincs rendben.

Megpróbáltam mozdulni, de éles, égető fájdalom hasított a testembe, elgyengítve és használhatatlanná téve a végtagjaimat. Elállt a lélegzetem, a pánik futótűzként terjedt el bennem. Még mindig a munkaruhámban voltam, az anyag gyűrött és enyhén nedves volt az izzadságtól. Már önmagában ennek a részletnek is meg kellett volna nyugtatnia, de nem tette.