232. fejezet

Viktória nézőpontja

A napok újra elkezdtek elmosódni, nem ugyanabban a tompa fájdalomban, ami Luca távozását követte, hanem valami új, ismeretlen csendes, furcsa ritmusában. Vagy talán valami olyasmiben, aminek a nevét igyekeztem elkerülni.

Alexander mostanában gyakrabban volt a közelben. Nem fojtogatóan, nem nyíltan vagy kitartóan. Csak ott volt. Mint egy halkan felkapcsolt lámpa egy félhomályos szoba sarkában, stabilan, eleinte jellegtelenül, de mindig jelen volt, mindig melengette az árnyékod egy kis foltját.