230. fejezet

Viktória nézőpontja

Már három nap telt el azóta, hogy Luca helyet kért, és minden óra örökkévalóságnak tűnt.

Igyekeztem lefoglalni magam. A munkába vetettem magam, mert ez volt az egyetlen dolog, ami a valóságban tartott – e-mailek, megbeszélések, olyan feladatok, amiket korábban kiszerveztem, lekötötték a figyelmemet. Egyik sem töltötte be a mellkasomban lévő űrt. Egyik sem töltötte be a mellkasomban lévő ürességet.