213. fejezet

Sándor nézőpontja

A következő reggel

Alig aludtam. Az ágy hidegebbnek érződött a kelleténél – túl nagy, túl csendes, túl... rossz. Eva néhányszor megmozdult mellettem, valami után nyúlt, amit nem voltam hajlandó odaadni. Az elmém sosem szakadt el abból az átkozott medencéből. Soha nem szakadt el Victoria képe Luca karjaiban, a bőre ragyogott a holdfényben, a nevetése kísérteties visszhangot vert a koponyámban.