206. fejezet

Viktória nézőpontja

Luca rám szegezte a tekintetét, a mélybarna szememben a kétség minden jelét keresve. Éreztem a kettőnk között ott lebegő érzéseinek súlyát: kétség, vágy és idegesség. Az állkapcsában érzett feszültség arra utalt, hogy olyan érzelmeket nyel el, amelyeket nem biztos benne, hogy ki tudna fejezni.

„Luca, jogos a kérdésed” – válaszoltam nyugodt hangon, miközben a szívem hevesen vert. „Nem érdekel Alexander, hanem érted aggódom.” Ami vele történt... az a zavarodottság időszaka volt, egy tévedés. Megértettem, hogy a szívem mindig is a tiéd volt. Tájékoztattam, hogy emiatt távolságot kell tartanunk. „Az egyetlen ember, akivel meg akarom osztani az életemet, te vagy, és szükségem van arra, hogy ezt felismerd.”