199. fejezet

Viktória nézőpontja

Tökéletes szinkronban mozgunk a konyhában, testünk természetes ritmusba siklik, miközben együtt reggelizünk. A sercegő vaj és a pirított fűszerek illata járja át a levegőt, összeolvadva nevetésünk halk mormolásával. Sima és természetes, mintha egy kényelmes sétaútba csöppennénk.

Luca ugyanahhoz a vágódeszkához nyúl, amit én használok, a kezei az enyémhez érnek. A rövid érintéstől hullámként fut végig rajtam, felnézek rá, és kissé eláll a lélegzetem.