151. fejezet

Viktória nézőpontja

Felkaptam a kórházi csomagomat, ami hetek óta be volt csomagolva és készenlétben, és a bejárati ajtó felé indultam. A fájások egyre gyakoribbak lettek, mindegyik erősebb volt az előzőnél. Hívtam egy taxit, és szorongva vártam a verandán, próbálva a légzésemre koncentrálni. A kezem enyhén remegett, ahogy a hasamhoz kapaszkodva suttogtam valami megnyugtatót a bennem élő apró életnek.

A kórházba vezető taxiút egy örökkévalóságnak tűnt. Minden egyes úthiba fájdalomként nyilallt belem, és én az ülésbe kapaszkodtam, hogy nyugodt maradjak. A sofőr idegesen pislogott rám a visszapillantó tükörben, de én alig vettem észre. Összeszorítottam a szemem, be- és kilélegzettem kétségbeesetten, hogy kordában tartsam a fájdalmat. Végül megérkeztünk a kórházba. Egy kedves nővér rohant hozzám, kisegített a taxiból egy kerekesszékbe, majd gyorsan elvitt a szülészetre.