564. fejezet

Éva rémülten felugrott, megfordult, és egy kislányt látott ülni egy kórházi ágyon. A szoba tele volt virágvázákkal, a levegőben émelyítő illat terjengett. A gyermek, aki nem volt idősebb tizennégy-tizenöt évesnél, tágra nyílt, ártatlan szemekkel nézett rá, hosszú haja keretezte finom arcát.

Éva meglepetten pislogott, haragja egy pillanatra elfeledkezett róla, miközben a kisgyerekre meredt. Valahogy valami olyasmit érzett ebben a lányban, ami egy régen ismert fiúra emlékeztette. „Szia.”

„Mi a neved, gyermekem?” – kérdezte, éppen amikor a léptek kintről hangosabbá váltak.