208. fejezet

Proserpina

Soha nem fogom megtudni, hogyan vészeltem át a fejsze lehullására váró órákat. Megettem az állott kenyeret és a csomós gabonát, alig éreztem az ízét. Körülnéztem, és rájöttem, hogy délelőtt van, amikor kinyílt az ajtó.

Nem sokkal később egy másik nő lépett be, ezúttal egy nő, aki hosszú szoknyában volt, és a fejét vidám színű sállal takarta. Olyan dialektusban beszélt, amit nem értettem. Fekete, keskeny és enyhén ferde szemeit kajal, a hagyományos fekete szemsmink szegélyezte, amelyet a nők a világ egyes részein viselnek.