416. fejezet

Audrey

– Egyszerűen megteszi... Már majdnem megérkeztünk. Karomat anyám dereka köré fonva lassan és megfontoltan haladtunk felfelé a kavicsos ösvényen a házához. A kora nyári szellő meleg volt és hívogató, a kertjében rózsák illata áradt át a pázsiton. Amikor végre elértük a verandát, Claudia megállt, hogy mély levegőt vegyen. – Ah... Jó érzés otthon lenni! – kiáltott fel a lány. – Nagyon örülök, hogy kikerültem abból a fülledt kórházból! Nem tudtam nem mosolyogni viszonzásképpen. Hetekig tartó fizikoterápia és gyógyulás után a steril kórházi környezetben el tudtam képzelni, mekkora megkönnyebbülés volt számára a hazaérkezés. És számomra is megkönnyebbülés volt, amikor láttam anyámat, amint gyógyulni kezd.

Fogadok, hogy igen – válaszoltam, miközben előhalásztam a zsebemből a házkulcsokat. – Vigyük be, és kényelembe helyezzük.