275. fejezet

– Edwin – sziszegtem a figyelemtől zavartan. Éreztem, hogy ég az arcom, és ellenálltam a késztetésnek, hogy a mellkasába rejtsem az arcom.

Felkuncogott, lehelete melegen a bőrömhöz tapadt. – Tudom, hogy nem kellene, itt az egyetemen. De muszáj volt lopnom egy utolsó csókot.

Ezzel a napra elváltak útjaink, megígértük, hogy később találkozunk. A farkasom fájt és sörte, ahogy elváltunk, és én is úgy éreztem, egy kicsit... kiürült, minél távolabb kerültünk egymástól. De Edwin és én, bármilyen szépen hangzik is, nem lóghattunk ki örökké egymás mellett. Még mindig volt életünk és felelősségünk.