168. fejezet 168. sz

Tényleg okosnak hitték magukat, mi? Azt hitték, beleesik a kis csapdáikba. Nem tagadhatta azonban, hogy a tökéletes lehetőséget kínálták neki. Will egy ezüsttálcán szolgálta fel magát. Olyan könnyű lenne akkor vigyázni rá. Végső fantáziája úgy alakulhatott, ahogyan mindig is álmodott. William Stewart nyilvános meggyilkolását nem hagyhatta figyelmen kívül.

Mégis mi oka volt a rejtőzködésnek? Felfedték kilétét. Mindenki tudta, ki ő. Szóval, milyen célt szolgáltak neki az árnyékok? Talán ideje volt kijönni a fényre, és véget vetni ennek a színjátéknak. Will elleni utolsó lapja elhasználódott. Kifogyott a játékokból.

– Játsszunk – kuncogott, és megtöltötte a fegyverét. "Nincs tervek. Nincsenek biztonsági mentések. Ez az." Szíve lelkesedéssel dobogott, ahogy elképzelte, hogy egy golyó hasít Willbe. Hallotta szerettei sírását, miközben teste a földre gyűrődik. Forró, vörös vér ömlik a sebeiből. Elragadtatva felsóhajtott, ahogy a fantáziája lejátszódott az elméjében. – Micsoda pompás látvány.