235. fejezet

Folyamatos szemkontaktust tartottam vele, nem voltam hajlandó hagyni, hogy megtörjön. Már legalábbis nem, eleget vett a méltóságomból és a büszkeségemből az évek során. Nem engedném meg neki, hogy többet vegyen el.

– Mi lenne, ha leülnénk vacsorázni – mondta Kenneth, és észrevette a feszültséget apám és köztem.

Mielőtt egy szót is szólhattunk volna, megéreztem Kenneth kezét a vállamon, ahogy lassan a konyha felé vezetett.