20. fejezet

Fátyolos szemekkel figyelt engem.

És a kezét megszorítva teljes szívemből és lelkemből néztem vissza rá, remélve, hogy látja és érzi őszinteségemet, még ha nem is hiszi el. "Mindent el akarok mondani... Szeretnék e súlyos teher nélkül élni, és csak szabad lenni... de nem tehetem... akkor nem, ha ez mások árán történik."

Mindezek hangos beismerése csak megszilárdította azt, amitől a legjobban féltem.