180. fejezet

De... nem láttam semmit. Csak arcvonásainak elmosódott körvonalai. Nem tudtam, hogy Sándor szeme vagy az enyém, gombos orra van-e, vagy apja bájos mosolya.

Ennek ellenére, végül is, ez most nem számított.

Ez az én kisfiam volt. A lelkem mélyén éreztem, anélkül is, hogy láttam volna az arcát. Itt volt az álmomban.